A jóga Indiában több mint 6000 éves múltra tekint vissza. Ősi mondák tanuskodnak létéről, és állítanak emléket követőinek. E mondák őrzik a jógához kapcsolódó vallási hátteret is.

Az indiai irodalom igazi tárháza a jógában megnyilvánuló tudásnak, annak minden elérhető szintjét felöleli. Megközelíthetőleg időbeli sorrendben említhetők: a Védák ( a szent tudás könyvei), az Upanisádok ( a hindu filózófia forrásai és kommentárjai), a Puranák ( ősi kozmológia), valamint két epikus alkotás, a Ramayána és a Mahábhárata. Ez utóbbi eposz része az indiai irodalom gyöngyszeme, a Bhagavad Gíta (A Magasztos Éneke). A védikus korszak végén terjedt el az aforisztikus irodalom, Patandzsali jógaszutráival, melyekhez minden kezdő jógázó ma is bizalommal fordulhat. Ezeken kívül létezik még egy sereg ősi (Krisztus előtti) és újabb munka, felölelve a jóga minden aspektusát, a jóga filozófiáját.

A jóga egyszerre filozófia, tudomány és művészet. Nyolc jól körülhatárolt irányzata létezik. Legtisztább formájában  az igazi boldogság elérésében segítő, teljes értékű rendszer. Ma is mint mindíg, alapja lehet más tevékenységeknek. A fizioterápia például gyakran nyúl vissza a jógából ismert testtartásokhoz. A századok során az egyes jógaiskolák eltérő szemléletmódokat alakítottak ki, de midegyikük ideológiai alapja azonos: a jógázó személy tökéletesítésére, illetve tágabb értelemben  az Ember kiteljesítésére való törekvés.

A jóga filozófiája annyiban szokatlan, hogy szerinte a különböző testtartások- azaz fizikai mozdulatelemek, ászanák- és légzőgyakorlatok segítségével lehet gazdag és kielégítő életet élni.

A testtartásokhoz és légzőgyakorlatokhoz társuló tanok sora szinte átláthatatlan. A Nyugati gondolkodásmód ezzel párhuzamos tanítása az "Ép testben ép lélek", mely hasznát soha sem  vitatták, de valódi jelentőségét napjainkban kezdik felismerni.


Tovább