Jóga

A jóga rövid története

A jóga Indiában több mint 6000 éves múltra tekint vissza. Ősi mondák tanuskodnak létéről, és állítanak emléket követőinek. E mondák őrzik a jógához kapcsolódó vallási hátteret is.

Az indiai irodalom igazi tárháza a jógában megnyilvánuló tudásnak, annak minden elérhető szintjét felöleli. Megközelíthetőleg időbeli sorrendben említhetők: a Védák ( a szent tudás könyvei), az Upanisádok ( a hindu filózófia forrásai és kommentárjai), a Puranák ( ősi kozmológia), valamint két epikus alkotás, a Ramayána és a Mahábhárata. Ez utóbbi eposz része az indiai irodalom gyöngyszeme, a Bhagavad Gíta (A Magasztos Éneke). A védikus korszak végén terjedt el az aforisztikus irodalom, Patandzsali jógaszutráival, melyekhez minden kezdő jógázó ma is bizalommal fordulhat. Ezeken kívül létezik még egy sereg ősi (Krisztus előtti) és újabb munka, felölelve a jóga minden aspektusát, a jóga filozófiáját.

A jóga egyszerre filozófia, tudomány és művészet. Nyolc jól körülhatárolt irányzata létezik. Legtisztább formájában az igazi boldogság elérésében segítő, teljes értékű rendszer. Ma is mint mindíg, alapja lehet más tevékenységeknek. A fizioterápia például gyakran nyúl vissza a jógából ismert testtartásokhoz. A századok során az egyes jógaiskolák eltérő szemléletmódokat alakítottak ki, de midegyikük ideológiai alapja azonos: a jógázó személy tökéletesítésére, illetve tágabb értelemben az Ember kiteljesítésére való törekvés.

A jóga filozófiája annyiban szokatlan, hogy szerinte a különböző testtartások- azaz fizikai mozdulatelemek, ászanák- és légzőgyakorlatok segítségével lehet gazdag és kielégítő életet élni.

A testtartásokhoz és légzőgyakorlatokhoz társuló tanok sora szinte átláthatatlan. A Nyugati gondolkodásmód ezzel párhuzamos tanítása az "Ép testben ép lélek", mely hasznát soha sem vitatták, de valódi jelentőségét napjainkban kezdik felismerni.

Patandzsali jógaszutrái

A jóga történetének félig történelmi félig mitológiai alakja a bölcs Patandzsali, aki valamikor a Krisztus előtti időkben élt, egyesek szerint i.e. 220 körül. Gyógyászati, nyelvészeti és jóga könyvek fűződnek a nevéhez. Ezek együttesen felölelik a testet, lelket és a szellemet. A jógára vonatkozó tanításait ma jógaszutrák néven ismerjük, melyek még napjainkban is helytálló érvényűek. A jógaszutrák egyesítik és foglalják rendszerbe a jóga különböző szemléleteit. Patandzsali szerint a jóga nyolc lépcsőből áll, melyek egyenrangúak, és egyetlen egész részeit képezik. B.K.S. Iyengar hasonlatával élve "egy fának van törzse, ága, levele, kérge, nedvei, virága és gyümölcse. Ezen összetevők mindegyikének megvan az önállósága, de az egyes összetevők önmagukban mégsem tehetnek ki egy fát. Ugyanez a helyzet a jógával is. Ahogy a részek összessége együtt fát alkot, ugyanígy mind a nyolc lépcső együttesen alkotja a jógát." Ezek a kövtkezők:

1. A Jama elvei képezik a gyökereket, az egyetemes erkölcsi parancsolatok gyűjtőneve, melyek örökkévalók, nem függenek társadalmi osztályoktól, időtől és helytől:

• az erőszaktől való tartózkodás (ahimszá)
• az igazsághoz való hűség (szatja)
• nem lopás (asztéja)
• önmegtartóztatás (brahmacsarja)
• nem felhalmozás (aparigraha)

2. A Nijamák egyénre szabott szabályai adják a fa törzsét. Ezek az önmegtisztulás szabályai:

• tisztaság (shaucsa)
• megelégedettség (szantósa)
• az aszkézis tüze (tapasz)
• a szent írások tanulmányozása (szvádhjája)
• tetteink felajánlása az Úrnak (Íshvara pranidhána)

3. Az Ászanák tekinthetők a fa különböző irányokba kiterjedő ágainak.

Ezek a testtartások, amelyek stabilitást és könnyedséget kölcsönöznek tagjainknak. A szilárd és kellemes testtartás lelki egyensúlyt eredményez és megszüneti a tudat ingatagságát. Évszázadokig tartott, amíg kifejlődtek az ászanáknak azok a formái, amelyek a test minden izmát, idegét és mirigyét megtornáztatják. E gyakorlatok remek fizikumot hoznak létre, mely erős és rugalmas, anélkül hogy izomlázat okoznának, s megóvják a testet a betegségektől. Csökkentik a fáradságot és megnyugtatják az idegeket. Valódi jelentőségük azonban abban a módban rejlik, ahogyan a tudatot szoktatják és fegyelmezik.

4. A Pránajáma mely átitatja a testet energiával, a levelekhez hasonló, melyek lélegeztetik az egész fát. A légzés tágításának és szabályozásának tudománya.

A jógi életét nem a napjainak a számával, hanem a légvételek számával mérik. Ezért a mély és lassú légzés helyes ritmusmintáit igyekszik követni. E ritmusminták erősítik a légzőrendszert, megnyugtatják az idegrendszert és csökkentik a vágyakat. A vágyak és sóvárgások csillapodásával a tudat felszabadul és a koncentráció alkalmas eszközévé válik.

5. A Pratjáhára, megakadályozza, hogy az érzékek energiája kifelé áramoljon, éppen úgy, ahogy a kéreg védi a fát a külsérelmektől. Ha az ember értelme enged az érzékek vonzásának, akkor elveszett. Másfelől viszont az érzékek befelé fordíthatók ahelyett, hogy a vágyak külső tárgyai után rohannának.

6. A Dharana a fa nedve, amely a testet és az intellektust jó erőben tartja. Miután az ászanák segítségével megedzette a testét, a pránajáma tüzében megtisztította az elmélyét, és a pratjáhára révén ellenőrzése alá vonta az érzékeit, a jógi eléri a Dharanának nevezett 6. szintet. E fokon minden figyelmével egyetlen pontra vagy egyetlen feladatra összpontosít, s teljesen elmélyed abban. Ez a koncentráció.

7. A Dhjána a virág, a meditáció állapota. A jógi teste, lélegzete, érzékei, elméje, értelme és énje mind a szemlélődés tárgyára hangolódik. Olyan tudatállapotba kerül, melynek jellemzésére minden szó kevés.

8. A Szamádhi a gyümölcs, a fa fejődésének csúcspontja. Ez az egyén igazi önvalójának felismerése, a jóga gyakorlásának betetőzése. A szamádhi élményét más tapasztalásokkal összehásonlítva a bölcsek azt szokták mondani : " Néti! Néti!" - "Sem ez, sem az."